A thai masszázs hallatán sokan automatikusan a Bangkok éjszakai életére jellemző hirhedt masszázsszalonok szolgáltatásaira asszociálnak. Sajnos napjainkig kevés olyan turista utazik Thaiföldre, aki különbséget tud tenni a hagyományos thai masszázs, és a bangkoki szalonokra jellemző, prostitúcióhoz kapcsolódó tevékenységek között.

A tradicionális thai masszázstechnika egy hosszú múlttal rendelkező tipikusan keleti terápiás módszer, melynek gyökerei Indiából eredeztethetők. Alapítójának egy indiai orvost, Buddha kortársát és barátját, Jivaka Kumar Bhaccha-t tekintik.
Jivaka Kumar Bhaccha a buddhista szerzetesek és apácák orvosa volt, akinek orvosi munkásságára jellemző, hogy a masszázsfogások kidolgozása mellett a különböző növények és ásványok gyógyító tulajdonságait is kiválóan ismerte. Thaiföldön az indiai ayurvéda gyógyászat szemlélete ma is felfedezhető, Kumar Bhacchát pedig sokan az orvoslás atyjaként tisztelik.
A masszázskezelés a többi, indiából származó terápiás eljárással együtt valószínűleg a buddhizmussal egyidőben jelent meg Thaiföldön. A thai masszázs módszereiben az indiai alapok mellett azonban a kínai akupunktúra és akupresszúra hatásai is fellelhetőek. Thaiföldön a masszázsfogások, és más gyógyító eljárások oktatása (Indiához hasonlóan) évszázadokon keresztül kizárólag szóban folyt. Emiatt a thai masszázs kialakulásával, fejlődésével kapcsolatban ma sok a bizonytalanság. Írásos formában csak néhány, a XVII. századból származó orvosi szöveg foglalkozik a masszázzsal. Ezeket páli (ókori ind) nyelven, khmer (abugida) írással, pálmalevelekre jegyzett írásokat a buddhista írásokhoz hasonló tisztelet övezte. Sajnos a legtöbb irat az 1767-es burmai hódításkor a égi királyi várossal együtt megsemmisült. Csak részletek maradtak meg, melyeket III. Rama király, az „epigrafiák" alapjaként használta fel a Wat Pho templomnál ahol az összegyűjtött részleteket a templom falára másolták. Az ábrák és a hozzájuk tartozó értelmező szövegek is hiányosak. Összesen 60, az emberi testet aábrázoló rajz maradt fenn, melyeken az egyes energiavonalak mentén elhelyezkedő terápiás pontokat, "sen" pontokat jelölték. A nyugati anatómiát ismerő számára ezek az ábrák igencsak furcsának tűnhetnek. Az anatómiai ismeretek az ősi thai masszőrök számára ismeretlenek voltak. A sebészet sokáig nem létezett Thaiföldön, a halottak boncolása pedig a tabuk között szerepelt a korábbi thai társadalmakban. A fennmaradt ábrák így nem is lehetnek élettanilag pontosak, de nem is ez volt a készítők célja. Ezeknek a sematikus ábráknak a funkciója a láthatatlan energiavonalak és akupresszúrás pontok rendszerének, és ezek testre kifejtett hatásának és működésnek a bemutatjása volt.